Vhogy tökre megfogott ez a vers, pedig nem költőibb mint az összes többi és nem is szól annyira különös dolgokról...de nekem mégis utat tört a szívemben és vhogy ez lett a kedvencem az utóbbi időben

Ha tudod, hogy nem szabad, mégis szeretsz.
Érzel valamit, amit bár próbálsz, mégsem feledsz.
Egy érzés, egy álom mely mélyen ül szívedben.
Egy személy, kit őrzöl szíved legmélyében.

Volt egy barát, ki megölelt s átkarolt.
Kire ránéztél és tekinteted megfagyott.
Ki eszedbe jutott, s feledni nem tudtad,
Szíved egész nap csak a nevét súgta.

S bár mindig értetted hogy nem szabad szeretni,
Az ész parancsának nem tudtál megfelelni.
Mert a szív s az ész külön utakon jár.
S az élet nem mindkettőnek ugyanazt szán.

Mert lehet hogy az egyik tudja mi a helyes,
De a másik érzi hogy mi az mit ő már rég keres.
Ha boldog akarsz lenni kövesd a szív hangját,
Mert lehet nehezebb az út, de a szeretet kinyújtja majd karját.

S a végén megtalálod azt mit kerestél.
S lesz időd hogy a sok jóban minden rosszat feledjél.
Mert eljön az idő hogy minden jó lesz s szép,
S valósággá lesz a csodás álomkép.

Sajnos nem tudom a vers költőjét, de ha esetleg vki tudná, akkor kérem, h tájékoztasson (vendégkönyv, e-mail...). Előre is köszönöm.